Számos tudós és orvos véli úgy, hogy rengeteg egészségügyi problémának az oxigénhiány az oka. Az egészséges sejtek levegősek („aerobic”), ami azt jelenti, hogy szükségük van oxigénre a fennmaradáshoz. A nem egészséges sejtek azonban levegőtlenek, ami azt jelenti, hogy csak az oxigénmentes környezetben tudnak fennmaradni.

Az ózon egy természetben megtalálható anyag, a friss levegő része. A nap ultraibolya sugarai hozzák létre a Föld felsőbb atmoszférájában (ami a védő ózonréteget képezi), de előállítható mesterséges módon egy ózongenerátorral is.

Egy ózonmolekula három oxigénatomból áll, míg az oxigénmolekula csak kettőből. Mivel az ózon egy nagyon reakcióképes és instabil gáz, egy rövid fél-élettel mielőtt visszaváltozik oxigénné, ezért ez a leghatékonyabb és leggyorsabb oxidálószer, amit az emberek elő tudnak állítani. Bármilyen baktériumot, penészt, erjesztőgomba spórát, szerves anyagot és vírus képes oxidálni.

Az Ózon zsákozás egy olyan folyamat, ami során ózont és oxigént pumpálnak a kezelt területre helyezett légmentesen záródó zsákba, ezáltal lehetővé téve, hogy a testszövetek magukba szívják a keveréket.

Ez a kezelés az egész testre ható szakaszos kezelés 100 százalékos tiszta oxigénnel, a normál légkörinél nagyobb nyomáson—ami végül elősegíti a test természetes gyógyítási képességét.

A nagydózisú oxigén terápia egy amerikai Orvosi Egyesület, az US Élelmiszer és Drog Adminisztráció, és a Medicare által elfogadott modul. Habár néha elsősegélyhez nyújtott kezelésként is használják, gyakoribb a költségigényesebb kiegészítő vagy erősítő terápia.

Azok a betegek, akik ennek a terápiának az előnyeit élvezik, általában azok, akik sejtszinten szenvednek a hypoxiával, vagy oxigén hiánnyal kapcsolatos valamilyen betegségben vagy sérüléstől. Az egész élet ezen a sejtszövet szinten történik.

Habár ez a természetes anyag a testben képződik, a hidrogén-peroxidot az oxidációs terápiában mégis gyógyszernek minősítik. Ez a terápia nagyon gyenge, habár tiszta hidrogén-peroxidot ad a cukros vagy sós vizes oldathoz —ugyanazt, mint amit a kórházakban az intravénás táplálásnál használnak. Ezt nagyon lassan, 50–500 ml-es adagokban juttatják a nagy vénába több, mint 1–3 óratartamban, a beadandó mennyiségtől és a beteg állapotától függően.

Ezt lehet továbbá Vér Ultraibolya Besugárzással kombinálni az Oxidációs Terápia hatásának a tökéletesítésére.

Az elmúlt évtizedek során tudományosan meghatározták, hogy a különböző hosszúságú ultraviola fények különösen hatékonyak a vérben keletkezett patogének elpusztításában, miközben növelik a szervezet immunrendszerének a teljesítményét. Az elektronikában, az égők és a lézerek terén elért legújabb eredmények —társítva a fényre aktív anyagok kifejlesztésével —ezt a technológiát átütő szintre emelte.